Elköteleződés
Ha egy párkapcsolatban már arra a döntésre jutunk, hogy mélyebb, szorosabb kapcsolatot alakítunk ki a párunkkal, „szorosabbra fűzzük a köteléket”, elköteleződünk egymás iránt, akkor ezzel sok mindent vállalunk. Vállaljuk a másikat mások előtt, vállaljuk ki mellett vagyunk. Nem tekingetünk mások után már, meghatározott – társunkkal közös – célok foglalkoztatnak kapcsolatunk új szintjén.
Felelősek leszünk a kapcsolaton belül, azért amit csinálunk és amit vállalunk. Nem váltogathatjuk, hogy egyszer elkötelezettek vagyunk, máskor nem. Ha így teszünk, hiteltelenné, megbízhatatlanná válunk. Lesznek kihívások, nehéz helyzetek, amelyeket fel kell vállalni, esetleg nemet kell mondani, amit korábban nem kellett megtennünk. Ezen helyzeteket szeretjük elkerülni, ezért az elköteleződés mellett nehezen döntünk, tartunk ki.
Az elköteleződéssel a meglévő szabadságunkat is féltjük. Úgy gondoljuk, hogy erősen korlátozva leszünk, ha valaki mellett „letesszük a voksunkat”. Nem feltétlen kell ennek így lennie. Meg kell keresni, mi az, amit szeretnénk csinálni (barátok, sport, hobbi, stb.), hogyan lehet összeegyeztetni a jelenlegi állapottal. A másik fél részére is biztosítani kell a neki való időt. A megfelelő arányokra kell ügyelni, hogy a közös – együtt töltött- idő rovására ne menjen el fölös energia.Ezt kudarcként, kellemetlen élményként élhetjük meg, de nem kell megriadni, félni tőle.
A sok kihívás, melyet sikerrel hárítunk, elutasítunk, erőt adnak nekünk és a kapcsolatunknak. A befektetett energia nem lesz hasztalan, a felek biztonság érzete, önbecsülése nő, a kölcsönös bizalom erősödik, a kapcsolatunk pedig ezáltal stabilizálódik és megindulhat újabb szintek felé.