A babavárás

…..egy nő életében az egyik legszebb, legizgalmasabb időszak. Sokan gondolják úgy, hogy a párkapcsolatuk megkoronázása, ám, a rosszullétek, a testi változásokkal kapcsolatos félelmek, aggodalmak a párokban feszültséget okozhatnak.

A kismamák úgy érzik, magukra maradnak problémáikkal, kérdéseikkel, nem tudják miként fogjanak hozzá, ha párjukkal szeretnék ezt megbeszélni. A kispapák pedig kirekesztve érzik magukat, hisz nem tapasztalja meg azokat a testi változásokat (az érzelmit talán megkapja, de abban nincs semmi élvezet), amin egy nő gyerekvállaláskor keresztül megy.

Mit lehet ilyenkor tenni? Hát beszélgessünk! Jó, de miről? Az érzéseinkről, gondolatainkról, amik foglalkoztatnak minket.

A kismama avassa be párját a várandósság alakulásába!
– Milyen hatások érték, milyen új apró dologra lett figyelmes, amit magán tapasztalt a baba fejlődésével kapcsolatban.
– Megkérdezheti párját, milyen gondolatok, kérdések, aggodalmak foglalkoztatják a babavárással kapcsolatban. Mi történt vele aznap, jó dolog, vagy esetleg rossz?

A kispapa szintén elmesélheti, mi történt vele jó, vagy rossz dolog, érzés a nap folyamán.

Hallgassák egymást figyelmesen, ne szakítsák félbe! Hallják meg amit mond! Időnként kérdezzenek a mesélő érzéseiről: „Úgy látom ez téged felbosszantott”, vagy „Biztosan jól esett, hogy …” Biztosítsuk őt arról, hogy figyelünk. Kérdezzünk rá az érzésre, amit látunk, feszült, mérges, csalódott.

Sikeres, meghitt beszélgetést kívánok!