A szülő-kamasz – egész pontosan a 16-17 éves fiatal gyerekek – kapcsolatáról, az abban felmerült problémák és kezelésének lehetséges megoldásairól szeretnék írni néhány gondolatot.
A tanácsadásra jelentkező szülők legjellemzőbb problémája, hogy akivel eddig lehetett beszélgetni, már alig látják, a szobájában van egész nap, nehéz vele beszélgetni, alig mesél magáról, nem csinál semmit, éjszaka viszont sokáig fenn van, stb.
Szóval ami egy általános kamasz gyerekre jellemző, úgy viselkedik.
A fiatal gyerekek pedig arról panaszkodnak, hogy a szüleik nyaggatják, csináld ezt, azt, nem hagyják őket békén őt, ráülnek a nyakára, még mindig kisgyerekként kezelik.
A kamaszkor nehéz időszak a szülőnek és a fiatalnak is. A szülőnek nehéz tudomásul venni, hogy a gyermeke felnőtt, szeretne egy kicsit „maga ura” lenni, önállóságot kapni.
A szülőnek tudomásul kell vennie, hogy gyermeke felnőtt. Vissza kell húzódnunk, hátrébb kell lépni és figyelni, miként rendezi kis életét gyermekünk. A gyerek sok mindent ki fog próbálni, ami nekünk nem biztos, hogy tetszeni fog. Gondolok itt hajfestésre, öltözködésre, dohányzásra, szexuális élet elkezdésének ideje. Másképp fog rendezni dolgokat, mint mi, de el kell fogadni, ha nem jelent veszélyt rá, vagy másokra.
Lesznek kudarcok is, olyan helyzetek, amelyek nem úgy fognak sikerülni, ahogy elképzeltük, vagy elképzelte gyermekünk. Semmi baj, (mi is szoktunk hibázni) meg kell beszélni vele, hogy mi volt a hiba és tanulni belőle Ne csináljuk meg helyette, de ha kéri – csak is akkor – segíthetünk neki. Próbálkozzon, így válhat belőle magabiztos fiatal felnőtt!
Kérhetjük is, hogy segítsen a háztartásban és mi lenne az, amit szívesen (?) megcsinálna. A választás az övé, (pl. mosogatás, bevásárlás, takarítás, stb.) ütemezze be magának és oldja meg, ossza be mikor csinálja meg. Ez az ő felelőssége. Nekünk meg sok türelemre és kitartásra lesz szükségünk, hogy az adott feladatot elvégezze.
Amit viszont vállalt, azt jó, ha megcsinálja, mert a bizalom az fontos!
Persze a kamaszkori problémákat mennyire tudjuk kezelni és rendezni, és főleg mennyire bízik meg bennünk gyermekünk, az függ attól is, hogy milyen kapcsolatot építettünk ki kisgyermekkorában vele. Ha már akkor is adtunk döntési lehetőségeket számára pl. óvodáskorban öltözködés, kisiskoláskorban a bepakolás a táskába, felsős korában az időbeosztás teendői elvégzésére), akkor nem lesz új helyzet nagyobb korában sem. Ha mindehhez még kap egy érzelmi biztonságot tőlünk, nem lesz gond átvészelni számunkra a fiatal felnőtté válást gyermekünknél.
Kitartást, szeretetet, türelmet kívánok minden kamaszodó gyereknek és szülőnek! És persze próbálkozást a helyzetek megoldására. NE feledjék, ha először nem sikerült, másodszorra menni fog!