A.A. Milne

Milne könyvében bemutatott néhány szupervíziós helyzetet.

A rejtett összefüggésekről:

„- Igen… Ahogy jövök, mondok magamban, ennek a kedves Róbert Gidának biztosan van valami léggömbje vagy efféléje – mondok magamnak -, mert éppen a léggömbökre gondoltam véletlenül meg effélékre.
– És minek az neked? – kérdezted te.
Micimackó körülnézett, hogy nem hallgatóznak-e, mancsát az orrához emelte, és ezt a szót suttogta:
– Méz.
– Hogy kerül össze a méz meg a léggömb? – kérdezted te.
– Köszönöm, jól – felelte Micimackó udvariasan, de határozottan.”

A szempontváltásról:

“Füles, meglátván a csuprot, egész izgatott lett.
– Nagyszerű! – mondta. – A léggömböm éppen belefér.
– Az nem, Füles – mondta Mackó. – A léggömbök sokkal nagyobbak, mint a csuprok. A léggömb arra való, hogy zsinegen tartsák…
– De az enyém nem olyan – mondta Füles büszkén. – Ide nézz, Malacka! – És ahogy Malacka búsan felnézett, Füles óvatosan felemelte a nedves rongyot két fogával, óvatosan beleeresztette a csuporba: megint kivette, visszatette. Ezt többször ismételte.”

Arról, hogy időnként nehéz szembenézni saját kérdéseinkkel:

-„ Halló – mondta Malacka -, mit csinálsz?
– Vadászom – mondta Micimackó.
– Mire vadászol?
– Lábnyomokra – mondta Micimackó rejtélyesen.
– Miféle lábnyomokra? – mondta Malacka, és lemászott hozzá.
– Én is ezt kérdezem magamtól.
– No és mit gondolsz, mit fogsz felelni a kérdésedre?
– Kitérő választ fogok adni egyelőre – mondta Micimackó.”

(A.A. Milne: Micimackó)